Egy életmód megváltoztatása 40-en túl

Szóval az úgy kezdődött, hogy nyáron Görögországban nyaraltunk …..

10 napra mentünk a Halkidiki-félszigetre Vourvourou-ba. Csendes, nyugodt kis falucska, nem igazán hemzsegnek a turisták, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek, de nem olyan, mint Sarti. Kedves, segítőkész vendéglátók voltak a Hotel tulajdonosai, ahol laktunk, közvetlen tengerpart, tengerre néző szoba, egyszóval minden adott volt egy tökéletes, nyugodt nyaralásra.

Aztán a második nap egy gyönyörű partra mentünk strandolni, a “Narancs partra”, aki járt márt itt, biztos nem felejti el, mintha a Maldív-szigeteken lennénk (bár még nem jártam ott 🙂 ). És mit az Isten, ellopták a partról csomagunkat. Telefon, fényképezőgép, ruháink és a legnagyobb gáz a kocsikulcs is a csomagban volt. Szóval egy kálvária indult meg, amit itt most nincs kedvem részletezni. De ha bárki tanulni szeretne belőle, elmondom.

Hazaindulásunk előtt 2 nappal érkezett meg Magyarországról a pótkulcs, és akkor úgy döntöttünk, hogy teszünk a félszigeten egy kirándulást, miután eddig nem tudtunk kimozdulni.

A kiránduláson álltunk meg azon a helyen, ahol megérintett valami, valami hihetetlen béke és nyugalom, valami erő, megmagyarázhatatlan. Ott éreztem azt, hogy itt egy életet le tudnék élni. Porto Koufo a hely neve, a borítón is erről a helyről látható a fotó. Nem biztos, hogy mindenkiből ugyan azt az érzést váltani ki, sőt…  Lehet valamelyik előző életemben már voltam itt 🙂

Nos, az én addigi rohanó, nyüzsgő, stresszes életembe egy olyan érzés került, amire belül mindig is vágytam, de nem hittem, hogy létezik.

Nagyon, nagyon sokáig voltunk itt, csak ültünk a vízben, napoztunk és gyönyörködtünk. Felemelő érzés volt. A hét minden bosszúsága és izgalma megszűnt létezni.

Hát itt jöttem rá, hogy valami hiányzik az életemből, valamit változtatnom kell ….. ha megtehetném, és a családom nem kötne, már holnap elköltöznék oda, aztán lesz ami lesz, de sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Úgyhogy rálépek egy útra, egy álomra, egy álom megvalósítására…..

Addig is próbálom itthon megteremteni a belső békémet, nyugalmamat ….. a jóga felé fordultam, de erről majd a következőkben írok.

Most elhatároztam, hogy jövőre minden képen szeretnék Porto Koufora visszamenni, megtudni, hogy csak pillanatnyi erők munkálkodtak ott, vagy tényleg van ott számomra valami. Már le is foglaltam a szállást 2 hétre 🙂

Imádok utazni …

De nem csak az utazást szeretem, hanem az utazás megszervezését a készülődést, utánajárni, kutakodni a kiválasztott hely után.

2 hét múlva Dubaiba megyünk a párommal.

Én már sokszor egy évvel előbb el kezdem a szervezkedést, hát tulajdonképpen itt is az történt.

Tavaly novemberben kezdte indítani dubai járatait a Wizzair, szinte bagó áron. Gondoltam ennyiért  a hülyének is megéri elrepülni, miért ne utaznánk el ide, annak ellenére, hogy az arab országokat nem annyira komálom. Azért Dubairól annyi mindent hallani, jót is és rosszat is nagyon megoszlanak a vélemények, lássuk hát a saját szemünkkel, hogy milyen is a sivatagba épített luxus város.

Szóval elkezdtem a szervezkedést …. repülőjegyet foglaltam 2014. októberére, oda-vissza 34 ezer forintért (per fő) …. mindezt egy évvel ezelőtt.

Aztán hozzá a szállást a Booking.com oldalon, vagy 3 szállást lefoglaltam (itt nem kell előleget fizetni, bármikor visszamondható az utazás előtt a foglalás).

Úgyhogy már csak a várakozás van az indulásra és az utolsó pillanatban még lehet a szálláson változtatni, megfigyeltük, hogy indulás előtt egy-két nappal 40-70%-kal is lehet olcsóbban foglalni hotelt.

Ja, és még a vízumot is eltörölték azóta. 🙂

Most már csak az van hátra, hogy mit és mikor nézzünk meg, bár azt mondják 2 nap alatt az összes látványosság bejárható, hát majd meglátjuk és beszámolok.

Minden esetre mi pihenni és fürdőzni is szeretnénk, remélem már alkalmas lesz rá az időjárás, mert egy  hónappal ezelőtt még azt hallottuk, hogy a tenger kb. 40 fokos és élvezhetetlen. Hát a levegő már csak 36 fok lesz 🙂 az előrejelzések szerint, reméljük a víz is hűlt egy kicsit.

Tulajdonképpen magam miatt hoztam létre ezt a blogot, de bárkit szívesen látok itt és olvasom a véleményét, hozzászólását.

46 éves leszek 2 hónap múlva és egy elhatározás következtében, – mely szerint változtatni szeretnék az életemen, életmódomon és lehet a helyen is ahol élek – kezdem el leírni az álmaimat, céljaimat és fejlődésemet ezen az úton.

2012-ben elváltam 23 évi házasság után. Látszólag könnyedén, ám az elmúlt idő alatt rájöttem, hogy mégsem emésztettem meg ezt olyan gyorsan.

Két fiam van, hamarosan 18 éves lesz a nagyobbik és 14 éves a kisebbik. Kamaszok. Kell ettől többet mondani? 🙂

Van egy párom, nagyon szeretem, elég erős egyéniség, mint ahogy én is, ebből néha vannak súrlódások, de szerintem ez természetes.

Imádok utazni, szeretek főzőcskézni, újdonságokat kipróbálni. Szóval egy átlagos életet élő nő vagyok, semmi extra.

De érzem, hogy valahol valami még vár rám és kíváncsian várom ezt az utat, hová fejlődik!

Szóval lesz itt gyereknevelés, útleírás, receptek, gondolatok, fotók, ami éppen bennem van.

Jó lesz majd 10-20 év múlva visszaolvasni.